-Bözsi szemszöge-
Louis kiszórta a répákat az asztalra, majd elővett egy turmixgépet. Hülye vigyorral az arcán fordult meg.
-Ugye szeretsz répát pucolni? -kérdezte.
-Ő...nem. Nem szeretek.
-Az jó, mert én se -rántotta meg a vállát. -Pedig kéne, ugyanis répa turmixot fogunk inni.
-Remek -bólintottam. -Egy pici bökkenő van. Nem szeretem a répát.
Louis kikerekedett szemmel fordult hátra.
-Na jó, szerintem te nem is ember vagy. Hogy lehet nem szeretni a répát?
Épp válaszolni akartam, de gyorsan folytatta.
-Költői kérdés volt! Amúgy meg lényegtelen, majd megszereted.
-Szuper...-sóhajtottam, majd lerogytam az egyik székre.
-Aranka szemszöge-
-Nagyon nagyon nagyon nagyon pisilnem kell!!! -ugrándozott Harry előttem.
-Ezerszer elmondtam már, de azért elmondom még egyszer; AKKOR PISILJ! -üvöltöttem a végét.
-De előtted? Fúj, az olyan undii! -megrázta magát, mintha még a gondolattól is rosszul lenne.
-Ahj nem, kedves Harry. Nem kell előttem. Tessék ott egy bokor -mutattam rá az említett növényre.
-Ott annyira sok bogár van, meg minden! -nyavajgott
-Harold. Kezdek ideges lenni!
-Ajj rendben. Majd pisilek ott, de ne nézz!- utasított.
-Eszem ágában sincs -forgattam a szemem.
-Aha persze -egészen szűkre húzta össze a szemét.
Lassan hátrált be a bokorba, egészen addig, amíg meg nem botlott és el nem esett.
-Az agyamra mész... -morogtam.
-Teri szemszöge-
Miután magára hagytam Tatát, Niallel találkoztam a folyosón. Kezében vitte a gitárt és nagyon boldognak tűnt.
-Na mi van? Elég boldognak tűnsz. Sikerült elhalászni az utolsó szem sütit? -cukkoltam.
-Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Csak gondoltam meglepem a vendégünket -az arcára kaján vigyor ült ki.
-Ahhhaa -bólintottam. -Akkor sok sikert és legyetek jók.
-Nem ígérek semmit -nevetett fel, majd továbbsétált.
Már épp a folyosó végén jártam amikor, Niall utánam kiáltott.
-Hé! Amúgy igen, sikerült megszerezni az utolsót -röhögött.
Mosolyogva megráztam a fejem és lementem a lépcsőn.
-Aranka szemszöge-
Harry elégedettem jött ki a bokorból.
-Végeztem. -mosolygott.
-Látom -mondtam unottan. -Mehetünk tovább? Messze van még a lakás?
-Nem. Körülbelül két sarokra van innen -jelentett ki.
-Ez most komoly?! Nem bírtad volna ki addig?
-Most, hogy így utólag visszagondolok, jobb lett volna ha visszatartom. A bokorban találkoztam egy bogárral.
-Ó, akkor az volt az a visítás. Most már értem -bólogattam hevesen.
-Nem visítás volt, hanem férfias üvöltés, oké? -nézett rám sértődötten.
-Hát persze, hogy az volt, drágám!
