15. fejezet Keep Calm and Eat Carrots

15. fejezet Keep Calm and Eat Carrots 

-Aranka szemszöge-

-Harry nézd! -mutattam egy plakátra az egyik kirakatban.
-"Kutyaszőrtelenítés megfizethető áron!" -olvasta fel a szöveget. -Ennek mi köze van hozzánk? Hacsak nem akarod Louist leszőrteleníteni, teljesen értelmetlen.
-Nem azt, a másikat! -forgattam a szemem.
-Ó! "Turkálóba keresünk alkalmazottat. Tel.: 06961989914".
-Ez tökéletes lenne valamelyikőnknek! Fel is hívom -vettem elő a mobilomat.
Miközben tárcsáztam a számot, Harry a hirdetést próbálta leszedni az üvegről.

-Louis szemszöge-

Bözsi és Tata elöl mentek, én pedig utánuk kullogtam vagy 10 méterrel lemaradva, viszont még így is hallottam, hogy traccspartit  tartanak. A témák a következők voltak: "Jajj milyen régen nem találkoztunk, Mi van veled?, Hogy van a káposztaültetvényed?, Még mindig elszökik a faszlámád?". Ha az utolsó kérdésre a válasz nem volt akkor: "Jajj, hogy tartod otthon?", ha pedig igen akkor: "Ó, anyám borogass! Ez ellen sürgősen tenni kell valamit!"
-És mi újság a barátoddal? Ha jól tudom James-nek hívták, ugye? -kérdezte Bözsi.
-Ne is mondd! -legyintett Tata. -Szakítottam azzal a pernahajderrel! Túl izmos volt és tudod, hogy én azokat a srácokat szeretem akiknek, ha megnyomod a hasát azt mondja: "Szeretem Biebert!".
-Értem én, értem! -bólogatott Bözsi hevesen.

-Teri szemszöge-

Miután Zayn is bevonult a konyhába, Liam letelepedett mellém. Látványosan sóhajtozni kezdett, és egyre közelebb ült hozzám.
-Ajj, mi a baj? -kérdeztem idegesen, amikor már teljesen az arcomba lihegett.
-Á szóval észrevetted! -"lepődött" meg. -Tehát, csak annyit akartam kérdezni, hogy Rózsika mindig ilyen furcsán szokott viselkedni?
-Hogy érted, hogy furcsán? -kérdeztem unottan.
-Hát oltárt állított egy srácnak.
-Ja ja ez normális -legyintettem, majd visszafordultam a tévé felé.
Zayn és Niall duzzogása, nem tartott sokáig. Niall egy müzlis dobozt szorongatva ült le az egyik fotelba, és rám sem nézett. Zayn valamivel jobb volt...
-Hülye banya! -öltötte ki rám a nyelvét.
-Télapó -vágtam vissza. És ezzel mindketten le is zártuk a vitát.
Körülbelül tíz percig tudtunk normálisan tévézni, mert a tizenegyedik percben betoppant Bözsi és Louis. És nem is akárkit hoztak magukkal...

14. fejezet Spin the Harry!!

14. fejezet Spin the Harry!!

-Harry szemszöge-

Amit láttam a következő volt: Aranka engem bámul, Aranka félrenéz, Aranka megijed, Aranka üvölt, Aranka a földön fekszik. Megállítottam a színváltós zsiráfomat és odarohantam Arankához. 

-Minden oké? -hajoltam le hozzá.

-Persze, persze. Mindenki "oké", ha neki megy egy fának.
Figyelembe sem véve a megjegyzését, felsegítettem a földről.
-Vissza tudsz ülni a zsiráfra? -néztem rá.
-Nem, nem hiszem.
-Akkor megyünk gyalog. A kaméleon zsiráfok meg úgyis hazatalálnak.
Megfogtam a kezét és magam után húztam.

-Teri szemszöge-

-Éhes vagyooook....-nyavajgott Niall már sokadszorra.
-Niall, mint ahogy elmondtam az előző ezer nyafidnál is, elmondom most is. Nem ehetsz, amíg az érzéstelenítő hatása el nem múlik, különben elharapnád a nyelved -mondtam el újra.
A cuki ír manó duzzogva átvonszolta a becses fenekét ( vagy löttyedt fenekét) a konyhába.
-Nyugalom, végre -sóhajtottam.
Aha, majdnem. Zayn és Liam rohant le a lépcsőn és -mert hát miért is ne?- átugrottak a kanapén. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy elfelejtették, hogy én is ott vagyok. Tehát helyesbítek; rám ugrottak.
-Nééééézd! -visított Zayn és megmutatta a hasát(?)
-Látom. Nagyon formás sörhasad van -bólintottam.
Kettő. Zayn is ment Niall mellé duzzogni.

-Bözsi szemszöge-

Nem hittem a szememnek! Amikor legutóbb találkoztam Tatával épp pónisat játszott, a játszótéren.
-Bözsi! -köszöntött.
Bénultam álltam előtte és csak bámultam. Annyira megváltozott. A hajának egyik fele szőkére, a másik pedig barnára volt festve, a körmei zöldek voltak és ha jól láttam az volt ráírva, hogy "I<3YouNiall". És egyátalán mit keres Londonban?
Lassan kinyújtottam a kezem, hogy lássam, emlékszik-e még a titkos köszönésünkre. Rögtön észrevette a jelzést, és belecsapott a kezembe, majd a öklét a homlokomhoz nyomta. Hát persze, hogy emlékszik.
-Buenos días! -üvöltöttük egyszerre.
Közben Louis is beért minket. Fáradtan a térdére támaszkodott és lihegve megkérdezte:
-Ő kicsoda?
Még mielőtt mondhattam volna bármit is, Tata felismerte, hogy ki akar éppen megfulladni előtte.
-Nee! Ez Louis Tomlinson? Tommo, Lou, Mr. Carrot? -üvöltözött, kiabált, visított és még számtalan egyéb félreérthető hangot adott ki.
Miután kitombolta magát (rekordidő; 10 perc alatt) végre én is szóhoz tudtam jutni.
-Szóval Louis, ő itt Titanilla...-kezdtem, de barátosném közbevágott.
-De neked csak Tata, cuncimókuskám!
-Igen, Tata köszi, hogy megmondtad. Tehát, Tatával az oviban találkoztunk a homokozóban...-nosztalgiáztam. -Beledobta a homokot a pólómba...
-Nos, egy kissé agresszív voltam akkor. De most már nem, nehogy félreértsd! -szorította meg Lou karját.
-Hehe, miért is tenném? -szisszent fel. -Öhm..egy kicsit fáj!
-Hupsz bocsi! -engedte el rögtön
Még pár pillanatig csodálták egymást répazabáló barátommal, aztán az én javaslatomra elindultunk haza. Igen, Louis ragaszkodott hozzá, hogy Tatát bemutassuk a többieknek...