-Tata szemszöge-
Niall letérdelt elém és megfogta a kezem.
-Ó te gyönyörűséges lány, akinek még még a nevét sem tudom! Légy a feleségem! -kiáltotta.
A bennem lévő másod-Tata visítva mondott volna igent az ír manónak, de a "Hogy randizzunk, majd legyünk Niall barátnői?" könyvem szerint ez lett volna a legrosszabb döntés, így hát azt tettem amit az utasítás mondott.
1. lépés: Tégy úgy mintha nem értenéd mit akar! Egyszerűbben: LÉGY HÜLYE!
-Őőő.... -játszottam a zavarodottat.
-Túl korai? -rémült meg Niall- Semmi gond, semmi gond! Csak adj nekem pár percet...-ezzel kirohant a szobából.
Döbbenten fordultam Liam és Teri felé. Teri arca majdnem teljesen tükrözte az enyémet, csak az övé jobban hasonlított egy rühes zsiráféhoz.
-Ez meg mi volt? -kérdeztem Liam-től.
-Hm...nem tudom. Még sosem láttam ilyennek. Mindegy, tudjuk be annak a romlott Sigaláblevesnek amit reggelire evett -vonta meg a vállát.
-Okééé! -nyújtotta el Teri. -Amúgy Tata, merre laksz?
-Hát...volt a Temze mellett egy lakásom, de egyik nap egy kicsit becsiccsentettem és az erkélyen énekeltem, aztán lefeküdtem aludni, de a cigimet a benzineskannám melett hagytam és egy kicsit felégett az egész lakás. Úgyhogy most csöves vagyok, de nem baj, mert így legalább van okom inni! -vidultam fel.
-Ó, sajnálom! -biggyesztette le az ajkát. -De várj! Liam nem lehetne, hogy...
-De persze! Úgyis van még egy-két üres szobánk és gondolom a srácok se bánják, ha beköltözik még egy ember. Így is vagyunk egy-ketten.
-Szuper, köszi! -ugrottam a nyakába.
-Gyere -húzott magával Teri. -Választunk neked egy szobát.
2. lépés: Illeszkedj be a környezetébe! Ha egy házba költözöl vele, az a legjobb!
Háhá! Jó úton haladok!
Majd' háromnegyed órába telt mire Terivel kiválasztottunk egy szobát a sok közül. Nem volt nagy helyiség, de nekem tökéletesen megfelelt. Zöld falai voltak, amit képek díszítettek. Nem is akármilyenek....Niall rózsaszín pulcsiban 'béke' jelet mutatva, Niall fejjel lefelé, Niall kiölti a nyelvét, Niall pucéran...
-Ez itt az ír manócska régi szobája. Gondoltam örülnél neki, ha egy olyat kapnál, amiben fontos dolgok történtek...khm..mindegy! Mint láthatod, van hozzá egy fürdő -mutatott balra. -Lehet, hogy le kéne zuhanyoznod, ha tényleg beleestél az árokba -mondta, majd elindult kifelé.
-Várj! Tudnál adni valami ruhát? Az enyémek elégtek.
-Persze, egy pillanat.
Kirohant a szobából, de pár perc után újra visszatért. Győzedelmesen lobogtatott egy zöld pólót, amire ha jól láttam az volt írva, hogy 'Future Mrs. Horan' és egy szintén zöld rövid gatyát.
-Tessék! -nyomta a kezembe. -Niall szobájából csórtam őket. Volt rajtuk egy cetli, hogy "A nagy Ő-nek", de ez most lényegtelen.
-Hú, köszi.
3.lépés: Szerezz valami ereklyét tőle!
Teri még jó éjszakát kívánt, aztán távozott. El orientáltam magam a fürdőig, majd letusoltam. Mikor kiszálltam a zuhanykabinból, csak akkor vettem észre, hogy elfelejtettem magammal behozni a ruhát, amit Teri adott. Gyorsan magamra csavartam egy törölközőt és kiléptem a fürdőből.
Épp abban a pillanatban, amikor megfogtam a ruháimat, nyílt az ajtó és Niall ugrott be rajta egy csatakiáltással. A vállán egy szíjjal felerősítve a gitárja lógott.
Megállt előttem és megköszörülte a torkát. Pár pillanat hatásszünet után elkezdett gitározni, majd énekelni is.
-Elment a Lidi néni a vásárba CSUHAJJA! Batyut kötött a hátára CSUHAJJA! Batyujában széna, szalma, úgy ment a Lidi néni a vásárba CSUHAJJA...!
Büszkén húzta ki magát, miután elénekelte az egész dalt.
-Megkérdezhetem a neved? -vigyorgott.
4.lépés: Lassanként szivárogtass ki magadról információfoszlányokat!
-Tata. Akarom mondani, Titanilla Motyovszky.
Üdvözlésképpen kinyújtottam a kezem, amit figyelmen kívül hagyott és tovább beszélt.
-Tehát kedves Tata, hiszel a szerelemben első látásra? -kérdezte.
Közben a gitárját lerakta, és apró lépésekkel közeledett felém. Mindegy egyes lépésnél amit felém tett, én is tettem egyet hátra.
-Ő...persze, miért ne? -nevettem zavartan.
Még egy lépés felém. Még egy hátra.
-Értem. Én is hiszek. És tudod mit? -vigyorgott. -Az előbb meg is tapasztaltam.
Egy utolsót lépett felém, ahogy én is hátrafelé, de a hátam a falnak ütközött. Niall kihasználta az alkalmat és a kezeit gyorsan a két oldalam mellé tapasztotta, így elzárva a lehetséges menekülőutakat.
Az arcára aranyos félmosoly ült ki. Egészen közel hajolt, éreztem a lélegzetét a nyakamon.
-Tata. Bármily hihetetlen...-itt tartott egy kis szünetet. -...Én szeretlek.
Szeret! Azt mondta, hogy szeret! Csuhajja!
Olyannyira meglepődtem, hogy elfelejtettem, a törölköző nem tartja meg magát. És hopp! A zöld törölköző már nem rajtam, hanem a földön találta meg a helyét.
5.lépés: Lepd meg! Hát ez sikerült!
Niall arcára szintén kiült a meglepődöttség, ahogy lehajtotta a fejét, és végignézett a meztelen testemen.
Mikor sikerült elszakítania a tekintetét és újra felnézett, megláthattam a perverz mosolyát. A szemében izgatottság tükröződött, ami csak fokozta a zavaromat. Amúgy is csak tátogtam mint egy hal, aztán még jön ez is...
-Ezt vehetem egy 'Én is'-nek, vagy udvaroljak még tovább, mert az is menne?
6.lépés: Valld be neki, hogy szereted, és jó szórakozást! Azután pedig kérem a pénzt a tanácsokért!
-Hát, öhm...izéé... a második? -hebegtem.
7.lépés: Azt mondtam, hogy valld be neki, te hülye! De most komolyan; fizess!
-Hm...-Niall halkan felkuncogott.
Egy hirtelen mozdulattal felemelt a csípőmnél, úgy, hogy ha nem kulcsolom a lábam a dereka köré, leesek. A falhoz nyomott; éreztem a(z) -nem létező- izmait a pólóján keresztül. Teste az enyémnek feszült, és minden eddiginél közelebb volt a szája az enyémhez. Éreztem a leheletét (aminek amúgy müzli szaga volt), amitől finom borzongás futott végig a hátamon.
-Niall én nem akarom, hogy megcsókolj, mert... -kezdtem halkan.
Kíváncsi tekintetével felnézett a szemembe. A képekről sose tudtam megállapítani, kék szeme igazából milyen árnyalatú is. Most végre láthattam. Türkizkék. A legszebb szem, amit valaha láttam.
Máris elfelejtettem, mit is akartam mondani igazából.
Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ajkai lágyan tapadnak az enyéimre.
Az apró nyomás hirtelen megszűnt a hátamon, ebből tudtam, hogy Niall elindult valamerre. Nem pocsékoltam arra az időmet, hogy megnézzem mit is csinál pontosan. Egy pillanatra elvált tőlem, de csak annyira, hogy levegőt tudjon venni.
-Na ugye, hogy nem is rossz? -mosolygott.
A választ már nem várta meg; újra az ajkaimat ízlelgette. Óvatosan ledöntött az ágyra, és fölém mászott.
Keze gyorsan siklott végig a combomon, majd végig az oldalamon. Szája a fülemet súrolta.
-Biztos vagy benne? -suttogta.
Aprót bólintottam. Felnyúltam, a kezeimet átkulcsoltam a nyakán és újra magamhoz húztam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése