8. rész
-Niall szemszöge-
Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem, amikor beléptem a lakásba. Bözsi, Teri, Rózsika, Louis és Liam terepruhában álldogáltak. Louis fejére valami piros szalag volt kötve, ami egy kicsit szorosra sikeredett ahogy láttam, és a többiek azt próbálták leszedni.
-Nagyon szorooos! Szedjétek lee!- kiabált Louis.
-Minek kellett így megkötnöd? -bosszankodott Bözsi és próbálta leszedni Louis fejéről a szalagot.
Jó 10 percnyi szenvedés után végre sikerült eltávolítaniuk. Felvont szemöldökkel néztem rájuk.
-Tudjátok mit? Nem akarom tudni -mentem fel a szobámba.
-Liam szemszöge-
Miután levarázsoltuk Louis fejéről azt a "fejdíszt" elindultunk Zayn szobája felé. Teri és Rózsi a földön gurultak mondván, hogy ők kommandósat játszanak. Mondjuk mind azt játszunk.
Louis a falhoz lapulva haladt előre, Bözsi bukfencezett, én pedig a földön kúsztam. Mikor odaértünk a szoba ajtaja elé, csendben benyitottunk. Odalopóztunk Zayn ágya mellé. Louis adogatta nekünk a sminkeket. Bocsánat férfi sminkeket! Mivel csak a nyitott ajtó fényénél láttuk Zayn-t, így nem sikerült olyan jól a körme. Lassan-lassan már végeztünk volna, de Zayn kezdett ébredezni.
-Aranka szemszöge-
-Aranka szeretlek! Ne haragudj Eufrozina miatt, kérlek! Meg tudsz bocsájtani? -nézett rám a csini-csini fürtjei alól.
-Hát...nem -nyögtem ki.
-Tessék? -pattant fel. (Ugyanis eddig féltérden volt.)
Meg sem várva a válaszomat elfutott az erkélyem alól. Talán láttam egy könnycseppet az arcán.
-Harry szemszöge-
El sem hittem amikor meghallottam, hogy Aranka nem bocsájt meg nekem. Hiszen nekem-és a csini-csini gödröcskéimnek persze- nem lehet ellenállni. Felrohantam Aranka szobájába és idegesen benyitottam az ajtón. Odaálltam az én Arankám elé.
-Komolyan nem bocsájtasz meg nekem?
-Nem -mondta közömbösen.
Ez annyira fát, hogy sírva fakadtam. Valóságos patakban folytak a könnyeim.
-Csak vicceltem! Persze, hogy megbocsájtok. Nem tudnék a gödröcskéid nélkül élni -fordult hozzám.
Lassan felemeltem a fejem. Mosolygott. Kitártam a kezem jelezve ezzel, hogy ölelést kérek. Megölelt én pedig olyan boldog voltam mint még soha.
-Liam szemszöge-
Miután levarázsoltuk Louis fejéről azt a "fejdíszt" elindultunk Zayn szobája felé. Teri és Rózsi a földön gurultak mondván, hogy ők kommandósat játszanak. Mondjuk mind azt játszunk.
Louis a falhoz lapulva haladt előre, Bözsi bukfencezett, én pedig a földön kúsztam. Mikor odaértünk a szoba ajtaja elé, csendben benyitottunk. Odalopóztunk Zayn ágya mellé. Louis adogatta nekünk a sminkeket. Bocsánat férfi sminkeket! Mivel csak a nyitott ajtó fényénél láttuk Zayn-t, így nem sikerült olyan jól a körme. Lassan-lassan már végeztünk volna, de Zayn kezdett ébredezni.
-Aranka szemszöge-
-Aranka szeretlek! Ne haragudj Eufrozina miatt, kérlek! Meg tudsz bocsájtani? -nézett rám a csini-csini fürtjei alól.
-Hát...nem -nyögtem ki.
-Tessék? -pattant fel. (Ugyanis eddig féltérden volt.)
Meg sem várva a válaszomat elfutott az erkélyem alól. Talán láttam egy könnycseppet az arcán.
-Harry szemszöge-
El sem hittem amikor meghallottam, hogy Aranka nem bocsájt meg nekem. Hiszen nekem-és a csini-csini gödröcskéimnek persze- nem lehet ellenállni. Felrohantam Aranka szobájába és idegesen benyitottam az ajtón. Odaálltam az én Arankám elé.
-Komolyan nem bocsájtasz meg nekem?
-Nem -mondta közömbösen.
Ez annyira fát, hogy sírva fakadtam. Valóságos patakban folytak a könnyeim.
-Csak vicceltem! Persze, hogy megbocsájtok. Nem tudnék a gödröcskéid nélkül élni -fordult hozzám.
Lassan felemeltem a fejem. Mosolygott. Kitártam a kezem jelezve ezzel, hogy ölelést kérek. Megölelt én pedig olyan boldog voltam mint még soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése