We (I) wish you a Merry Christmas!

BENZINCSŐ! Arankának, Bözsinek, Tatának, Rózsikának és az összes olyan elmeroggyantnak (természetesen jó értelemben!), aki ezt  a csodálatos blogot olvassa/ihlette áldott békés, boldog Karácsonyt kívánok!

18.rész GYAPJAS!!! HÁT HAZAGYÜTTÉ'!!

-Bözsi szemszöge-

Louis kiszórta a répákat az asztalra, majd elővett egy turmixgépet. Hülye vigyorral az arcán fordult meg.
-Ugye szeretsz répát pucolni? -kérdezte.
-Ő...nem. Nem szeretek.
-Az jó, mert én se -rántotta meg a vállát. -Pedig kéne, ugyanis répa turmixot fogunk inni.
-Remek -bólintottam. -Egy pici bökkenő van. Nem szeretem a répát.
Louis kikerekedett szemmel fordult hátra.
-Na jó, szerintem te nem is ember vagy. Hogy lehet nem szeretni a répát?
Épp válaszolni akartam, de gyorsan folytatta.
-Költői kérdés volt! Amúgy meg lényegtelen, majd megszereted.
-Szuper...-sóhajtottam, majd lerogytam az egyik székre.

-Aranka szemszöge-

-Nagyon nagyon nagyon nagyon pisilnem kell!!! -ugrándozott Harry előttem.
-Ezerszer elmondtam már, de azért elmondom még egyszer; AKKOR PISILJ! -üvöltöttem a végét.
-De előtted? Fúj, az olyan undii! -megrázta magát, mintha még a gondolattól is rosszul lenne.
-Ahj nem, kedves Harry. Nem kell előttem. Tessék ott egy bokor -mutattam rá az említett növényre.
-Ott annyira sok bogár van, meg minden! -nyavajgott
-Harold. Kezdek ideges lenni!
-Ajj rendben. Majd pisilek ott, de ne nézz!- utasított.
-Eszem ágában sincs -forgattam a szemem.
-Aha persze -egészen szűkre húzta össze a szemét.
Lassan hátrált be a bokorba, egészen addig, amíg meg nem botlott és el nem esett.
-Az agyamra mész... -morogtam.

-Teri szemszöge-

Miután magára hagytam Tatát, Niallel találkoztam a folyosón. Kezében vitte a gitárt és nagyon boldognak tűnt.
-Na mi van? Elég boldognak tűnsz. Sikerült elhalászni az utolsó szem sütit? -cukkoltam.
-Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Csak gondoltam meglepem a vendégünket -az arcára kaján vigyor ült ki.
-Ahhhaa -bólintottam. -Akkor sok sikert és legyetek jók.
-Nem ígérek semmit -nevetett fel, majd továbbsétált.
Már épp a folyosó végén jártam amikor, Niall utánam kiáltott.
-Hé! Amúgy igen, sikerült megszerezni az utolsót -röhögött.
Mosolyogva megráztam a fejem és lementem a lépcsőn.

-Aranka szemszöge-

Harry elégedettem jött ki a bokorból.
-Végeztem. -mosolygott.
-Látom -mondtam unottan. -Mehetünk tovább? Messze van még a lakás?
-Nem. Körülbelül két sarokra van innen -jelentett ki.
-Ez most komoly?! Nem bírtad volna ki addig?
-Most, hogy így utólag visszagondolok, jobb lett volna ha visszatartom. A bokorban találkoztam egy bogárral.
-Ó, akkor az volt az a visítás. Most már értem -bólogattam hevesen.
-Nem visítás volt, hanem férfias üvöltés, oké? -nézett rám sértődötten.
-Hát persze, hogy az volt, drágám!

17. rész Nájöll

-Tata szemszöge-

Niall letérdelt elém és megfogta a kezem.
-Ó te gyönyörűséges lány, akinek még még a nevét sem tudom! Légy a feleségem! -kiáltotta.
A bennem lévő másod-Tata visítva mondott volna igent az ír manónak, de a "Hogy randizzunk, majd legyünk Niall barátnői?" könyvem szerint ez lett volna a legrosszabb döntés, így hát azt tettem amit az utasítás mondott.
1. lépés: Tégy úgy mintha nem értenéd mit akar! Egyszerűbben: LÉGY HÜLYE!
-Őőő.... -játszottam a zavarodottat.
-Túl korai? -rémült meg Niall- Semmi gond, semmi gond! Csak adj nekem pár percet...-ezzel kirohant a szobából.
Döbbenten fordultam Liam és Teri felé. Teri arca majdnem teljesen tükrözte az enyémet, csak az övé jobban hasonlított egy rühes zsiráféhoz.
-Ez meg mi volt? -kérdeztem Liam-től.
-Hm...nem tudom. Még sosem láttam ilyennek. Mindegy, tudjuk be annak a romlott Sigaláblevesnek amit reggelire evett -vonta meg a vállát.
-Okééé! -nyújtotta el Teri. -Amúgy Tata, merre laksz?
-Hát...volt a Temze mellett egy lakásom, de egyik nap egy kicsit becsiccsentettem és az erkélyen énekeltem, aztán lefeküdtem aludni, de a cigimet a benzineskannám melett hagytam és egy kicsit felégett az egész lakás. Úgyhogy most csöves vagyok, de nem baj, mert így legalább van okom inni! -vidultam fel.
-Ó, sajnálom! -biggyesztette le az ajkát. -De várj! Liam nem lehetne, hogy...
-De persze! Úgyis van még egy-két üres szobánk és gondolom a srácok se bánják, ha beköltözik még egy ember. Így is vagyunk egy-ketten.
-Szuper, köszi! -ugrottam a nyakába.
-Gyere -húzott magával Teri. -Választunk neked egy szobát.
2. lépés: Illeszkedj be a környezetébe! Ha egy házba költözöl vele, az a legjobb!
Háhá! Jó úton haladok!

Majd' háromnegyed órába telt mire Terivel kiválasztottunk egy szobát a sok közül. Nem volt nagy helyiség, de nekem tökéletesen megfelelt. Zöld falai voltak, amit képek díszítettek. Nem is akármilyenek....Niall rózsaszín pulcsiban 'béke' jelet mutatva, Niall fejjel lefelé, Niall kiölti a nyelvét, Niall pucéran...
-Ez itt az ír manócska régi szobája. Gondoltam örülnél neki, ha egy olyat kapnál, amiben fontos dolgok történtek...khm..mindegy! Mint láthatod, van hozzá egy fürdő -mutatott balra. -Lehet, hogy le kéne zuhanyoznod, ha tényleg beleestél az árokba -mondta, majd elindult kifelé.
-Várj! Tudnál adni valami ruhát? Az enyémek elégtek.
-Persze, egy pillanat.
Kirohant a szobából, de pár perc után újra visszatért. Győzedelmesen lobogtatott egy zöld pólót, amire ha jól láttam az volt írva, hogy 'Future Mrs. Horan' és egy szintén zöld rövid gatyát.
-Tessék! -nyomta a kezembe. -Niall szobájából csórtam őket. Volt rajtuk egy cetli, hogy "A nagy Ő-nek", de ez most lényegtelen.
-Hú, köszi.
3.lépés: Szerezz valami ereklyét tőle!
Teri még jó éjszakát kívánt, aztán távozott. El orientáltam magam a fürdőig, majd letusoltam. Mikor kiszálltam a zuhanykabinból, csak akkor vettem észre, hogy elfelejtettem magammal behozni a ruhát, amit Teri adott. Gyorsan magamra csavartam egy törölközőt és kiléptem a fürdőből.
Épp abban a pillanatban, amikor megfogtam a ruháimat, nyílt az ajtó és Niall ugrott be rajta egy csatakiáltással. A vállán egy szíjjal felerősítve a gitárja lógott.
Megállt előttem és megköszörülte a torkát. Pár pillanat hatásszünet után elkezdett gitározni, majd énekelni is.
-Elment a Lidi néni a vásárba CSUHAJJA! Batyut kötött a hátára CSUHAJJA! Batyujában széna, szalma, úgy ment a Lidi néni a vásárba CSUHAJJA...!
Büszkén húzta ki magát, miután elénekelte az egész dalt.
-Megkérdezhetem a neved? -vigyorgott.
4.lépés: Lassanként szivárogtass ki magadról információfoszlányokat! 
-Tata. Akarom mondani, Titanilla Motyovszky.
Üdvözlésképpen kinyújtottam a kezem, amit figyelmen kívül hagyott és tovább beszélt.
-Tehát kedves Tata, hiszel a szerelemben első látásra? -kérdezte.
Közben a gitárját lerakta, és apró lépésekkel közeledett felém. Mindegy egyes lépésnél amit felém tett, én is tettem egyet hátra.
-Ő...persze, miért ne? -nevettem zavartan.
Még egy lépés felém. Még egy hátra.
-Értem. Én is hiszek. És tudod mit? -vigyorgott. -Az előbb meg is tapasztaltam.
Egy utolsót lépett felém, ahogy én is hátrafelé, de a hátam a falnak ütközött. Niall kihasználta az alkalmat és a kezeit gyorsan a két oldalam mellé tapasztotta, így elzárva a lehetséges menekülőutakat.
Az arcára aranyos félmosoly ült ki. Egészen közel hajolt, éreztem a lélegzetét a nyakamon.
-Tata. Bármily hihetetlen...-itt tartott egy kis szünetet. -...Én szeretlek.
Szeret! Azt mondta, hogy szeret! Csuhajja!
Olyannyira meglepődtem, hogy elfelejtettem, a törölköző nem tartja meg magát. És hopp! A zöld törölköző már nem rajtam, hanem a földön találta meg a helyét.
5.lépés: Lepd meg!   Hát ez sikerült!
Niall arcára szintén kiült a meglepődöttség, ahogy lehajtotta a fejét, és végignézett a meztelen testemen.
Mikor sikerült elszakítania a tekintetét és újra felnézett, megláthattam a perverz mosolyát. A szemében izgatottság tükröződött, ami csak fokozta a zavaromat. Amúgy is csak tátogtam mint egy hal, aztán még jön ez is...
-Ezt vehetem egy 'Én is'-nek, vagy udvaroljak még tovább, mert az is menne?
6.lépés: Valld be neki, hogy szereted, és jó szórakozást! Azután pedig kérem a pénzt a tanácsokért!
-Hát, öhm...izéé... a második? -hebegtem.
7.lépés: Azt mondtam, hogy valld be neki, te hülye! De most komolyan; fizess!
-Hm...-Niall halkan felkuncogott.
Egy hirtelen mozdulattal felemelt a csípőmnél, úgy, hogy ha nem kulcsolom a lábam a dereka köré, leesek. A falhoz nyomott; éreztem a(z) -nem létező- izmait a pólóján keresztül. Teste az enyémnek feszült, és minden eddiginél közelebb volt a szája az enyémhez. Éreztem a leheletét (aminek amúgy müzli szaga volt), amitől finom borzongás futott végig a hátamon.
-Niall én nem akarom, hogy megcsókolj, mert... -kezdtem halkan.
Kíváncsi tekintetével felnézett a szemembe. A képekről sose tudtam megállapítani, kék szeme igazából milyen árnyalatú is. Most végre láthattam. Türkizkék. A legszebb szem, amit valaha láttam.
Máris elfelejtettem, mit is akartam mondani igazából.
Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ajkai lágyan tapadnak az enyéimre.
Az apró nyomás hirtelen megszűnt a hátamon, ebből tudtam, hogy Niall elindult valamerre. Nem pocsékoltam arra az időmet, hogy megnézzem mit is csinál pontosan. Egy pillanatra elvált tőlem, de csak annyira, hogy levegőt tudjon venni.
-Na ugye, hogy nem is rossz? -mosolygott.
A választ már nem várta meg; újra az ajkaimat ízlelgette. Óvatosan ledöntött az ágyra, és fölém mászott.
Keze gyorsan siklott végig a combomon, majd végig az oldalamon. Szája a fülemet súrolta.
-Biztos vagy benne? -suttogta.
Aprót bólintottam. Felnyúltam, a kezeimet átkulcsoltam a nyakán és újra magamhoz húztam....

16. rész This Is Carrot

-Teri szemszöge-

-Tata! -odarohantam hozzá, és megöleltem. -Virág illatod van.
-Á ez nem virág! Beleestem egy árokba idejövet. Azt az utolsó sört talán nem kellett volna.
-Semmit sem változtál -léptem egyet hátra. -Még mindig alkoholista vagy, de nem baj, mi így szeretünk!
-Ugyan már! -legyintett. Ettől a mozdulattól viszont, egy kicsit megingott és beverte a fejét az ajtófélfába.
-Mindegy! -fordultam Bözsi felé. -Honnan szedtétek össze?
-Az egyik sarokról és épp...-kezdte, de nem tudta befejezni, mert Louis belevágott.
-Örömmel csevegnénk még, de halaszthatatlan dolgunk akadt a konyhában -megfogta Bözsi kezét, és elhúzta tőlünk. -Ne zavarjatok!
-Haver, mi  ott enni szoktunk! Ne már, hogy ott csináljátok! -kiáltott utána Zayn.
Még hallottuk ahogy Louis "szép" szavakkal illeti a fiút, aztán becsapta maguk mögött az ajtót.

-Aranka szemszöge-

-Kicseng! -visítottam.
-Igen, mert telefon. Ez a dolga -nézett rám furcsán Hazza.
Megforgattam a szemem, és tovább hallgattam a telefon búgását. Végre valaki felvette, és beleszólt egy mély hang.
-Francis Henderpena, tessék!
-Jó napot, Aranka Bluggy vagyok, és szeretnék érdeklődni, hogy lehet-e még jelentkezni a turkálói munkára? -szóltam bele vidáman.
-Öhmmm...-a háttérból elég félreérthető női hangot hallottam. -Persze...fel van véve, holnap kezdhet. -ezzel lerakta.
-Na? -kérdezte Harry izgatottan.
-Megvan az állás! -ugrottam a nyakába, majd megcsókoltam.

-Liam szemszöge-

Miután Louis és Böbe távoztak, Teri felénk mutatott.
-Ők Liam, Zayn és Niall, de nem mintha nem ismernéd őket.
-Szia! -ment oda hozzá Zayn és megsimogatta a haját(?).
A lány...Tata ha jól halottam, viszonozni akarta a gesztust és megérintette Zayn haját, mire ő felvisított.
-A hajamhoz senki sem nyúlhat! -ordította, majd elrohant.
Tata ijedten nézett körbe.
-Ez nála normálisnak számít -legyintettem. -Amúgy szia! Liam vagyok -mentem oda hozzá.
Kinyújtottam a kezem azzal a szándékkal, hogy kezet fogunk, de ő ehelyett megölelt. Mikor már vagy két perce szorongatott, Bözsi szétszedett minket.
-Valaki még hátravan. Niall gyere ide egy pillanatocskára legyél olyan szíves.
Niall csak tátott szájjal bámulta Tatát. A müzlis doboz kiesett a kezéből és a földön landolt, a kitátott szájában pedig látszott a megrágott kaja.
-Bocs ez gyakran előfordul nála -mentegetőztem. Felkaptam egy párnát a földről, és amilyen erősen csak tudtam, fejbe vágtam vele Niall-t. A fiú ettől egy kicsit hátratántorodott, de legalább már nem volt lefagyott állapotban.
Odatámolygott Tata elé és.....

15. fejezet Keep Calm and Eat Carrots

15. fejezet Keep Calm and Eat Carrots 

-Aranka szemszöge-

-Harry nézd! -mutattam egy plakátra az egyik kirakatban.
-"Kutyaszőrtelenítés megfizethető áron!" -olvasta fel a szöveget. -Ennek mi köze van hozzánk? Hacsak nem akarod Louist leszőrteleníteni, teljesen értelmetlen.
-Nem azt, a másikat! -forgattam a szemem.
-Ó! "Turkálóba keresünk alkalmazottat. Tel.: 06961989914".
-Ez tökéletes lenne valamelyikőnknek! Fel is hívom -vettem elő a mobilomat.
Miközben tárcsáztam a számot, Harry a hirdetést próbálta leszedni az üvegről.

-Louis szemszöge-

Bözsi és Tata elöl mentek, én pedig utánuk kullogtam vagy 10 méterrel lemaradva, viszont még így is hallottam, hogy traccspartit  tartanak. A témák a következők voltak: "Jajj milyen régen nem találkoztunk, Mi van veled?, Hogy van a káposztaültetvényed?, Még mindig elszökik a faszlámád?". Ha az utolsó kérdésre a válasz nem volt akkor: "Jajj, hogy tartod otthon?", ha pedig igen akkor: "Ó, anyám borogass! Ez ellen sürgősen tenni kell valamit!"
-És mi újság a barátoddal? Ha jól tudom James-nek hívták, ugye? -kérdezte Bözsi.
-Ne is mondd! -legyintett Tata. -Szakítottam azzal a pernahajderrel! Túl izmos volt és tudod, hogy én azokat a srácokat szeretem akiknek, ha megnyomod a hasát azt mondja: "Szeretem Biebert!".
-Értem én, értem! -bólogatott Bözsi hevesen.

-Teri szemszöge-

Miután Zayn is bevonult a konyhába, Liam letelepedett mellém. Látványosan sóhajtozni kezdett, és egyre közelebb ült hozzám.
-Ajj, mi a baj? -kérdeztem idegesen, amikor már teljesen az arcomba lihegett.
-Á szóval észrevetted! -"lepődött" meg. -Tehát, csak annyit akartam kérdezni, hogy Rózsika mindig ilyen furcsán szokott viselkedni?
-Hogy érted, hogy furcsán? -kérdeztem unottan.
-Hát oltárt állított egy srácnak.
-Ja ja ez normális -legyintettem, majd visszafordultam a tévé felé.
Zayn és Niall duzzogása, nem tartott sokáig. Niall egy müzlis dobozt szorongatva ült le az egyik fotelba, és rám sem nézett. Zayn valamivel jobb volt...
-Hülye banya! -öltötte ki rám a nyelvét.
-Télapó -vágtam vissza. És ezzel mindketten le is zártuk a vitát.
Körülbelül tíz percig tudtunk normálisan tévézni, mert a tizenegyedik percben betoppant Bözsi és Louis. És nem is akárkit hoztak magukkal...

14. fejezet Spin the Harry!!

14. fejezet Spin the Harry!!

-Harry szemszöge-

Amit láttam a következő volt: Aranka engem bámul, Aranka félrenéz, Aranka megijed, Aranka üvölt, Aranka a földön fekszik. Megállítottam a színváltós zsiráfomat és odarohantam Arankához. 

-Minden oké? -hajoltam le hozzá.

-Persze, persze. Mindenki "oké", ha neki megy egy fának.
Figyelembe sem véve a megjegyzését, felsegítettem a földről.
-Vissza tudsz ülni a zsiráfra? -néztem rá.
-Nem, nem hiszem.
-Akkor megyünk gyalog. A kaméleon zsiráfok meg úgyis hazatalálnak.
Megfogtam a kezét és magam után húztam.

-Teri szemszöge-

-Éhes vagyooook....-nyavajgott Niall már sokadszorra.
-Niall, mint ahogy elmondtam az előző ezer nyafidnál is, elmondom most is. Nem ehetsz, amíg az érzéstelenítő hatása el nem múlik, különben elharapnád a nyelved -mondtam el újra.
A cuki ír manó duzzogva átvonszolta a becses fenekét ( vagy löttyedt fenekét) a konyhába.
-Nyugalom, végre -sóhajtottam.
Aha, majdnem. Zayn és Liam rohant le a lépcsőn és -mert hát miért is ne?- átugrottak a kanapén. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy elfelejtették, hogy én is ott vagyok. Tehát helyesbítek; rám ugrottak.
-Nééééézd! -visított Zayn és megmutatta a hasát(?)
-Látom. Nagyon formás sörhasad van -bólintottam.
Kettő. Zayn is ment Niall mellé duzzogni.

-Bözsi szemszöge-

Nem hittem a szememnek! Amikor legutóbb találkoztam Tatával épp pónisat játszott, a játszótéren.
-Bözsi! -köszöntött.
Bénultam álltam előtte és csak bámultam. Annyira megváltozott. A hajának egyik fele szőkére, a másik pedig barnára volt festve, a körmei zöldek voltak és ha jól láttam az volt ráírva, hogy "I<3YouNiall". És egyátalán mit keres Londonban?
Lassan kinyújtottam a kezem, hogy lássam, emlékszik-e még a titkos köszönésünkre. Rögtön észrevette a jelzést, és belecsapott a kezembe, majd a öklét a homlokomhoz nyomta. Hát persze, hogy emlékszik.
-Buenos días! -üvöltöttük egyszerre.
Közben Louis is beért minket. Fáradtan a térdére támaszkodott és lihegve megkérdezte:
-Ő kicsoda?
Még mielőtt mondhattam volna bármit is, Tata felismerte, hogy ki akar éppen megfulladni előtte.
-Nee! Ez Louis Tomlinson? Tommo, Lou, Mr. Carrot? -üvöltözött, kiabált, visított és még számtalan egyéb félreérthető hangot adott ki.
Miután kitombolta magát (rekordidő; 10 perc alatt) végre én is szóhoz tudtam jutni.
-Szóval Louis, ő itt Titanilla...-kezdtem, de barátosném közbevágott.
-De neked csak Tata, cuncimókuskám!
-Igen, Tata köszi, hogy megmondtad. Tehát, Tatával az oviban találkoztunk a homokozóban...-nosztalgiáztam. -Beledobta a homokot a pólómba...
-Nos, egy kissé agresszív voltam akkor. De most már nem, nehogy félreértsd! -szorította meg Lou karját.
-Hehe, miért is tenném? -szisszent fel. -Öhm..egy kicsit fáj!
-Hupsz bocsi! -engedte el rögtön
Még pár pillanatig csodálták egymást répazabáló barátommal, aztán az én javaslatomra elindultunk haza. Igen, Louis ragaszkodott hozzá, hogy Tatát bemutassuk a többieknek...

13. rész

13. rész

-Teri szemszöge-

Zayn lejött a konyhába.

-Hívtál úrnőm? -hajolt meg.

-Najó ezt inkább meg sem hallottam -ráztam meg a fejem. -Neked van jogsid ugye? Be kéne vinni Niallt a kórházba. 

-Miért úrnőm?-érdeklődött tovább.

-Azért drága alattvalóm, mert e pejnahajder bevett a szájába egy villanykörtét és most nem tudja kiszedni.

-Hehe, de hülye -röhögte ki Niall-t. -Akkor menjünk a kórházba! -kiáltotta el magát.

A nagy zajra kijött a szobájából Liam is. Mérgesen letrappolt a lépcsőn és megállt előttem. 

-Hova mentek?

-Kórházba -válaszoltam egyszerűen.

-Megyek én is. 

Megrántottam a vállam és épp kinyitottam az ajtót, amikor eszembe jutott valami. Felrohantam Rózsika szobája elé, majd benyitottam. Rózsi már megint (vagy még mindig) a Kendall-oltárát nézegette.

-Kórházba megyünk, mert Nia...-kezdtem el a mondókámat, de közbevágott.

-Jó jó, csak pssszt! Épp Kendallel beszélek telepatikus módon.

Furcsán néztem és lassan kihátráltam a szobából. Lerohantam a lépcsőn és kimentem a ház elé. 

-Liam szemszöge-

Teri beült az anyósülésre, engem pedig hátraküldött Niall mellé azzal az indokkal, hogy nekem kell letörölni a nyált a szájáról. Nos igen, mivel Niall nem tudott nyelni, már szó szerint nyáladzott. Szóval elindultunk .

Zayn a szokásos tempójában, azaz a "még egy nagyi is lesétál minket" tempóban kezdett el menni.

-Öhm...Zayn, csak  egy kicsike kis kérdés....-kezdte Teri. -Odaérünk még ma?

-Kacc kacc! Fő a biztonság!

Így hát kocsival beértünk a kórházba egy óra alatt, ami amúgy gyalog lett volna 15 perc. 

-Aranka szemszöge-

Harry nekifutott és megpróbált felugrani az épp piros zsiráfra. Masszív egy állat lehet, hiszen Harrynek ez már az ötödik ugrása volt. Csakhogy most is az történt mint a másik négynél. Harry jóformán visszapattant a zsiráf oldaláról. 

-Feladoooom! -kiáltotta el magát.

Visszament a karámba és kihozott egy dobozt. Fellépett rá és felszállt a színváltós zsiráfra.

-Hazza ezt nem tudtad volna kitalálni mondjuk úgy 20 perccel ezelőtt?

-Inkább meg se szólalj! Akkor, menjünk romantikusan zsiráfogolni a naplementében! Jihi-jahó-jupp-jupp! -üvöltözött, mire az állat elindult. 

Annak azért örülök, hogy fogalmam sincs hogy hogy kell ezt....ezt az izét kezelni.

-Jihi-jahó-jupp-jupp! -ismételtem Edward után félénken.

Bottla (mint kiderült ez volt a neve) megiramodott, Harry és zsiráfja után. Nem is volt olyan nehéz megülni azt a zsiráfot. 

Lassan felzárkóztam Harry mögé. Egy pillanatra oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem Fürtöcskét. Egyszerűen gyönyörű volt ahogy a csini-csini göndör fürtjei lobogtak a szélben. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy fa felé megyek...

-Teri szemszöge-

A kórházban mindenki hol Niallt bámulta tátott szájal, hol pedig Liamat és Zayn-t akik egymás nyakába állva  próbálták a plafonra ragadt gumiszörnyüket leszedni, amit a kórház előtt golyós  automatából szereztek.

Aztán végül az orvos nagy röhögés közepette kiszedte Niall szájából az égőt. Indulhattunk haza.